Június 25. Ráadás nap, csütörtök – Citadella

Bár a terepen véget ért a Duna-túra, a munka nem állt meg. Sőt! Azok után, hogy előző nap még elcsigázottan megtettem az utolsó lépéseket lelkes társaimmal a horvát határ felé, szerdán reggel 9-kor már kimosakodva, ingben, nyakkendőben, de barnára sülve a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkárával, Garamhegyi Ábellel tárgyaltam. Két munkatársammal azt vázoltuk, hogy a dunai hajózás fejlesztésének mely elemeit érdemes vizsgálni, mielőtt csatornává silányítanák a folyót. Ilyen javaslat a sekély merülésű flotta fejlesztése, a meglévő hajók korszerűsítése, a logisztikai és információs rendszer, valamint a kikötőkhöz csatolt vasúti átrakó szárnyvonalak kiépítése. Az államtitkár úr érdeklődéssel figyelte felvetéseinket, de az érezhető volt a levegőben, hogy itt még sok-sok tárgyalásra, egyeztetésre lesz szükség. Sebaj, legalább lesz módunk megvitatni a WWF által megrendelt és hamarosan elkészülő társadalmi-gazdasági elemzés által felvetett problémákat, melyeknek java részéről eddig nem esett szó: Mi valójában a dunai hajózás fő gátja a magyar szakaszon, és az EU hajózó út fejlesztéséből, egységesítéséből ki profitálna elsősorban? Az unió által előirányzott magyarországi fejlesztések – a logisztika és infrastruktúra, a helyi feldolgozóipar, a rendes hazai hajópark és megfelelő kikötők hiányában – ugyanis csak a rajnai flotta Dunára jutását könnyítené meg, de a hazai hajózó ágazat problémái ettől még nem oldódnának meg. Ahogy pedig egy szakértő kolléga írja e blog hozzászólásai között: „Rajtunk magyarokon kívül senkinek nem fog hiányozni az, amit ezen a tájon a folyók biztosíthatnának számunkra, és amit saját érdekeink következetes képviselete nélkül, mások hasznára, a saját költségünkön el fogunk veszíteni.” Minderről talán érdemes lenne tárgyalni, mielőtt csatornává változtatjuk a Dunát, nemde?
Az államtitkár úrtól azzal váltunk el, hogy a GKM képviselője másnap, június 29-én, a Nemzetközi Duna Nap alkalmával a Gellért-hegyen a WWF hőlégballonjánál átveszi az immár csaknem 12 ezer aláírást.

A minisztériumi tárgyalás után, a WWF irodájában pillantásom minduntalan az íróasztalom feletti vízrajzi térképre tévedt. Más szemmel néztem már a térképen a Duna vonalát, miután minden folyamkilométerhez személyes emlék, élmény kötődik, és 50 Duna menti településen jártam az elmúlt napokban. Számomra a túra után már mást jelent a Duna, mint három héttel ezelőtt. A kígyózó kék vonal mögött egy ökológiai rendszer, egy „kék és zöld folyosó” van, csak sokan – akár a „fejlesztők” is – ezt nem akarják tudomásul venni. Ezért is esett jól, hogy túrám után fölhívott Olajos Péter, az Európa Parlament képviselője, gratulált nekem és kollégáimnak, és megígérte, hogy fölszólal ügyünkben, és a bizottság elé terjeszti alábbi kérdéseit:

1. Van-e tudomása a Bizottságnak más, alternatív programokról vagy tervekről, amelyek a Dunán alkalmazhatóak lennének?

2. Ha a meder mélyítése elkerülhetetlen, úgy tervezik-e környezetmérnökök alkalmazását, a teljes környezeti hatásvizsgálat lefolytatását?

3. Általában milyen környezetvédelmi intézkedések meghozatalát tervezik a Duna hajózhatóvá tételét érintő munkálatok során?

Csütörtök reggel, a Nemzetközi Duna Napon már a 11360 aláírással ellátott petíciónk átadására készülök, mely délelőtt a Citadellán történik meg, nem mindennapi keretek között. Marton Tamás, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Hajózási Főosztályának főosztályvezető-helyettese a WWF Hollandiából importál Panda-hőlégballonján veszi át a petíciót, magasan a város és a Duna felett lebegve. Ez a káprázatos látkép talán annak az üzenetnek a célba juttatásában is segít, hogy a Dunát ökológia egységként szemléljük, ne pedig problematikus folyószakaszokra osztva. Ha ez a szemlélet minisztériumi szinten is érvényesül, akkor októberben, amikor az európai közlekedési miniszterek találkozója lesz, talán már árnyaltabban lehet a Duna tervezett átalakításáról beszélni. Addig azonban még rengeteg dolog van. A témában az első minisztériumi anyag ősszel készül el, amit a WWF is szeretne véleményezni. Addig pedig továbbra is várjuk petíciónkhoz az aláírásokat, hogy a Duna értékei ne tűnhessenek el pár fel nem tett kérdés miatt.

Márkus Ferenc,

a WWF Magyarország igazgatója