8. nap, hétfő – Párkány-Helemba, Garam és Ipoly torok
Bár vasárnap pihenőnapot tartottam otthonomban, a megszokás hajnal ötkor felvert álmomból. Mielőtt visszaaludtam volna, még olvastam pár sort Áprily Lajos kötetéből a felkelő nap fényében. Tisztelegni szeretnék Áprily, a természetet igazán értő költő emléke elõtt. A vasárnap délelőttömet, mint más rendes mber, én is sövénynyeséssel töltöttem, előtte még azonban kipucoltam rendesen elkoszolódott túrabakancsomat. Egyik sarokszomszédom ámélkodva állt elém: Már meg is jött arról a nagy túráról? Elmagyaráztam neki, hogy csak pihenőnapot tartok, hétfőn folytatom utamat. Ennek a pihenőnapnak azonban valószínűleg szegény Bogár kutyám örült a legjobban, aki lesántulása miatt igazoltan maradt távol a túrától, s most úgy örül, mintha egy hónapra tűntem volna el. És tény, ami tény: a Duna-túra nagyobbik része még hátra van. Délután elolvastam a heti sajtót, hol mit írtak a WWF-akcióról és a Dunáról. A folyó pedig eközben csak rótta a folyamkilométereket, melyekből már 55-öt fogadtak örökbe a Duna-túra támogatói. De 362 folyamkilométer még támogatásra vár! Pihenőnapom további részében sajgó lábamat levendulakrémmel, poros torkomat pedig a Duna feletti löszdombok borászatának nedűjével kenegettem, és hétfői indulásomat tervezgettem. Tatáról busszal Esztergomba, onnan meg gyalog át a szomszédokhoz, majd tovább a Duna mentén. Állok elébe!
Ma nemzetközivé lesz a Duna-túra, átkelünk az esztergomi hídon a szlovákiai Párkányba, bejárjuk a Garam és az Ipoly torkolatvidékét, és a Helemba szigeteki gémtelepet. A hétfői nap vezetője Prommer Mátyás biológus és madarász, a WWF Magyarország munkatársa, aki – esztergomi lakos lévén – úgy ismeri ezt a környéket, mint a tenyerét. Másik gyaloglótársam Schmidt Hajnalka, aki helyettesem az alapítványunknál és a túra kampányfőnöke. Sétánkhoz Weöres Sanyi bácsi ide illő, Barangolók című gyermekverse adja meg a ritmust:
"Gyöngy az idõ, vándoroljunk,
nincs szekerünk, bandukoljunk,
lassú folyó ága mellett
járjuk a halk fűzfa-berket"
Átsétálva a párkányi hídon a töltésre térünk, ahol hamarosan egy zöld küllő állja utunkat. Ez a zöld madár még a lebetonozott töltés repedéseiből is képes kiszedegetni a hangyatojásokat. Fantasztikus, hogy még a beton repedései között is ott az élet. Életünket kockáztatva átkeltünk a vasúti hídon a Garam fölött, ahonnan megnézzük a Garam torkolatát, majd, elérünk a Burda hegy szikláihoz, melyeknek tetején fokozottan védett madarak fészkelnek, bent a szigeten pedig gémtelep pihen. A madarak táplálkozó területét a Duna ártere és síkja adja. Ez a nagy folyó sok életet ad, különösen a mellékvizek torkolat vidékén, ezért lenne jó, ha nem szorítanánk mindenütt gátak közé, megszűntetve ezzel a mellékágakat.
Helembába gyalogolva az út szélén látunk elgázolt szürke légykapót, fekete rigót és zöld gyíkot is, nem csoda, egyre több ember költözik ide Párkányból, vagy építenek itt üdülőházat, az emberekkel pedig az autók is megszaporodtak. Végülis érthető, a táj gyönyörű, de akkor talán vigyázni is kéne rá! A falu temetőjéből is csodás a kilátás, éppen rálátni az Ipoly magyar oldalán nemrégiben újra elindított hagyományos ártéri gazdálkodásokra, melyeken rackákat és szürkemarhákat legeltetnek. A temetőben összetalálkozunk Mariska nénivel, aki a folyóról mesélve csak ennyit mond: “Mi nem félünk a Dunától. Miért félnék? Megismertük, megszoktuk, tudjuk meddig jön be a víz.” Mariska néniéknek csak a vízlépcső megépítése esetén kellett volna elhagyni a házukat, mert akkor gyakran lett volna magas a vízállás. Még egy érv a vízlépcső ellen...
A falu közepén gólyák fészkelnek, sajnos a fészek alapanyagául szolgáló összehordott zsinegeken két veréb is fennakadt. Az utcáról inkább befordulunk a helembai Halász vendéglőbe egy jó korsó Zlaty Blazant-ra. Itt találkozunk Böbével, aki már hallott a túráról és elárulja: "A párom nagy halász, ezért sokat járunk a Dunához halat fogni, piknikelni, így nekünk is fontos a folyó. De meglepődtem, hogy a Duna-túra milyen messziről indult és még mennyi van hátra. Sok kitartást kívánok!" Hát szükségünk is lesz rá, mert ez még csak a 8. nap és 260423. lépés, a 30 ezer aláírásból pedig egyelőre csak 3829 darab van. Hát folytassuk!
a WWF Magyarország igazgató
