12. nap, péntek – Szentendrei-sziget, Luppa-sziget – Budapest, Margitsziget
Amíg Szentendre belvárosában az albán köztársasági elnököt a Duna-túra gyülekező résztvevőitől féltették, én elköszöntem barátságos vendéglátóimtól, és egy tévés stábbal a nyomomban este hétre már a Budakalász határában lévő szállásomhoz, a helyi gátőrházhoz érkeztem. Jól esett a frissítő eper és meggy, de az elmét is frissen kell tartani, ezért este még átnéztem egy halbiológiai publikációt és a HVG szakcikkét a különös gátépítési tervekről. Ebben azt írták, hogy a folyókhoz mind közelebb települő lakosság és a befektetők megóvására a kormány néhány nyílt árteret is kész gátakkal védeni, imígyen növelve az ottani ingatlanok értékét – közpénzekből. Pénteken a Római-parton ezekkel az anomáliákkal fogok közelebbről megismerkedni.
Péntek reggel, útvonalamtól eltérve, Andrással, a fotóssal egy kis kitérőt teszek a Luppa-szigetre. Egy kis hajóval megyünk át, melynek atlétatrikós kapitánya, Hevesi József út közben megkérdezi, nem félünk-e a szúnyogoktól, mert abból most ott van bőven. Ő csak tudja. Érdemes megjegyezni, hogy a Luppa-sziget árvíz idején teljesen víz alá kerül, az ottani telektulajdonosok azonban elfogadták ezt, és nem akarnak töltést emelni, hanem házaikat eleve cölöpökre építik. Mondjuk egy ekkorka sziget elég viccesen is nézne ki körbeperemezve, kábé úgy, mint egy óriás kávéscsésze a víz közepén. A sziget túloldaláról a Luppa-sziget és a Szentendrei-sziget között óriási ártéri erdőt pillantunk meg, nekem pedig egy idézet villan az agyamba:
„Napvilágnál kenun jártuk a szigetet. A nap hiába sütött akár tizenhárom ágra, az erdőkben nagy volt a hűvösség. Mi meg csak kanyarogtunk a fák közt és az indák olykor annyira befontak bennünket, hogy visszafele lehetett csak kievickélni közülük.”.
Na vajon ki írhatta ezt, és melyik folyóról? Elárulom: Mark Twain írta a Huckleberry Finn kalandjaiban a Mississippiről. Ma itt ugyanilyen ártéri világot láthatunk. De meddig?
Visszatérünk és elindulunk a Szentendrei-sziget belsejébe, mikor párszáz méter után egyszer csak holdbéli tájra érkezünk. Az M0-ás körgyűrűjéhez gyalulják itt az árteret.
A szigetről kijövünk a partra és gyalogolunk tovább Budapestre. A Rómain az utolsó 
csónakházak egyikénél, a Hattyúnál összetalálkozunk Konda Istvánnal, az elkötelezett vízi sportolóval, aki épp egy szép testű, negyvenéves kielboatot renovál. A négy évtizede sportoló vízi ember úgy vélekedik, hogy a part természetes részének meg kéne maradnia, ami még megvan, azt védeni kéne. A turisták igényét pedig nem csak kiszolgálni, hanem alakítani is lehet. Ezzel szemben a Rómain ma minden a kiszolgálásról szól. Nézegetjük az ártérre belopódzó nagy értékű ingatlanokat, melyek a ledózerolt csónakházak és vízitelepek helyén épültek. Ezek megóvását követelik most az ingatlanberuházók – a mi pénzünkből. A Cziniel cukrászda előtt a Római Part Egyesület aláírásgyűjtő urnája fogad: „Kérjük, hogy aláírásával támogassa a gát építését. Köszönjük.”. Ha mindezt saját finanszírozású, és a védelmet szolgáló vízitársulat formájában szeretnék megoldani, úgy, hogy ezzel nem teszik tönkre a környezetet, hát legyen. De közpénzből én nem támogatnám a nyílt ártér elzárását.
Már két hete úton vagyok, és csak most kezdem látni, érteni a folyót. A mi egyik fő természeti tőkénk és szolgáltatónk a Duna és a hozzá szervesen illeszkedő ártéri rendszer. Ezt nem szabad elfelejtenünk! Utam során ezen értékek változásait, pusztulását, degradálódását, silányulását, vagy éppen javulásának, regenerálódásának folyamatait keresem. Mivel azonban még több mint 200 kilométer hátravan a Duna-túrából, bőven lesz még minek utánanéznem.
A mai nap végén még ellátogatok a Graphisoft-parkba, ahol egy barnamezős beruházással új irodarendszereket építettek ki a volt Gázgyár egy részén. A túra egyik támogatója, a Canon meghívására, úgy ahogy vagyok, izzadtan, porosan, egy élménybeszámolót tartok és aláírásokat, támogatókat gyűjtök. Fél szívvel, sőt, fél lábbal azonban már a szombati margitszigeti rendezvényen vagyok. Szombat reggel 10-től gyűjtjük az aláírásokat, a közös gyaloglás pedig 11-kor indul a sporttelepről. Jöjjön el mindenki, és gyalogoljunk együtt a Dunáért!
Márkus Ferenc,
a WWF Magyarország igazgatója
